Kedves olvasók , bloggerek és többiek! Sophia C. - vel fontos bejelenteni valónk van.
Már az elején , úgy szerettük volna csinálni , hogy megírjuk a részeket előre aztán szépen kipakoljuk őket , de mivel türelmetlen,izgatott és makacs voltam megbeszéltem írótársammal , hogy már most kirakjuk őket. Így hát az én hibám is , nem is tagadom.
Aztán a másik ok , hogy a részek nagyon későn készülnek el és kerülnek fel a blogra , ami pedig olvasó csökkenést jelent számunkra és gondolhatjátok , hogy nem csak magunk miatt írunk. Mellesleg még rövidek is úgy hogy ez is rátesz egy lapáttal.
Nem szeretnék én se , és Sophia se magyarázkodni tudjuk , hogy felelőtlenek voltunk ezzel kapcsolatba,de ezen változtatni már nem lehet. Reméljük minnél hamarabb találkozunk.
Tehát a blog KISZÁMÍTHATATLAN ideig bezárja kapuit.
2014. március 11., kedd
2014. március 8., szombat
Blogkritika - Listen to your Heart
A blog írója: ~C.M.
A blog neve: Listen to your Heart.
A kritika írója: Georgina Chesvan.
Fejléc:
Nagyon tetszik , szépen kidolgozott , az árnyékolások rendben vannak , viszont a szöveget nem lehet elolvasni.(!) Én személy szerint sokáig kutattam , a blog neve után mire beugrott, hogy hoppá lehet , hogy ugyanaz a linked , mint a blogod neve. De egyébként tényleg nagyon szép.
10/9
Történet:
Egyedi történet , viszont engem a prológus annyira nem fogott meg , jó lett szó sincs róla , de nem fogott meg. Aztán , ahogy kezdett pörögni a történet egyre jobban érdekelt. Tetszik , ahogy írsz és , ahogy megfogalmazod az egészet , elírásokat nagyon nem találtam a vesszőket jó helyre teszed.
10/9.9
További jó blogolást!
xoxo.
2014. március 6., csütörtök
~Six Chapter
Hát sziasztok! megint én jöttem nektek résszel.:) Elnézéseteket szeretném kérni , hogy eddig húzódott de mint mindenkinek nekem is vannak rossz napjaim , tudom , hogy ez nem rátok tartozik de meg kell értenetek.
Jó olvasást!c:
xx
Sophie szemszöge:
Az új lány nem volt valami szimpatikus , de valahol el kell kezdeni. Úgy gondoltam beszélgetek vele egy kicsit , vagyis legalább megpróbálok , a szobája elé mentem és azon gondolkodtam vajon jó ötlet-e ez az egész. De végül is bekopogtam és úgy döntöttem megpróbálom a megpróbálhatatlant , mikor beléptem a szobába intett , hogy üljek le az ágyára míg ő befejezi a rajzot. A papíron szénnel rajzolt lány virított aki mosolyogva sírt és amikor jobban megnéztem nagyon is hasonlított rám.
Túlságosan is.
Mikor látta értelmetlen arckifejezésemet gyorsan becsukta a füzetét és rám mosolygott , volt valami ijesztően furcsa ebben a lányban de még nem jöttem rá micsoda. Lenyűgöző szobája volt , a falak barack színűek voltak , fényképeket akasztott mindenhova szerintem a régi barátairól és volt egy fiú is a képek között. De ők csak ketten voltak azon a fényképen , valaki le lett tépve onnan. Mikor ránéztem Corinne-ra láttam , hogy szemei fel voltak duzzadva és a tegnap estét úgy , mint én átsírta. Talán mégiscsak hasonlítunk egymásra egy kicsit ott legbelül.
-Hát ez az én szobám - mutatott körbe.
-Tetszik , nagyon szép - dicsértem , talán túl nagy mosollyal az arcomon.
-Mesélsz magadról egy kicsit Sophie? - meglepett a kérdése hiszen még soha senki nem kérte , hogy meséljek magamról és tulajdonképpen nem is tudtam mit mondhatnék neki , vagy megbízhatok-e benne. -Meséld el miért kerültél be - mosolygott továbbra is.
-Én , nem is tudom - tiltakoztam pedig minden porcikám meg akart bízni benne , el akartam neki mesélni mindent magamról , az összes szörnyűséget ami történt velem. Nem adott ki hangot a torkán csupán a kezemre tette a kezét és biztató mosolyt küldött felém. Talán itt az ideje , hogy Abdulon kívül másnak is megnyíljak , most jött el az én időm.
*Visszatekintés*
Egy sikításra ébredtem föl , a homlokom megizzadva ez csak egy álom volt nyugtattam magamat. A sikítás újra hallható volt , de már nem aludtam , majd egy pisztoly dördült el. Egy asszony kiáltására lettem figyelmes , hangjában ráismertem az édesanyáméra , szemem egyből felpattant és rohantam le a lépcsőn , ahogy csak a lábam bírta. Anyám farkasszemet nézett a nála jóval nagyobb férfival , éppen mikor odaértem a pisztoly újra elsült , ám nem talált célpontot. James erősen ittas személy volt és az alkohol most sem hiányzott a szervezetéből , tudtam , hogy veri anyámat de mégsem tettem ellenne semmit. Anyám szerette őt én pedig szerettem anyámat. Halk ajtócsapódásra lettem figyelmes és a lépcső megnyikordult az új test neheze alatt , immár a húgom is bajban volt.
-Szóval együtt az egész család - James beszéde nevetésbe váltott át , legszívesebben arcon vágtam volna.
-Jó meglátás - A húgom válaszolt neki , pedig helyette szaladnia kellett volna. Annyira messze akartam tudni ettől a háztól , amilyen messze csak lehetett. A férfi tekintete anyámról , egyenesen Valery-re siklott és a lány egy csepp félelmet sem mutatott , bátran állta James tekintetét , pedig nem volt több 165 centinél , ha harcra kerülne a sor biztosan ő maradna alul. Anyám arcán friss vércseppeket véltem felfedezni ami az orrából jött ki és egészen az álláig vándorolt. James elindult Valery felé a pisztolyt rá fogva , a lány nem hátrált ami meglepő volt , én a helyében már rég elfutottam volna.
-Valery indulj meg , most - utasította édesanyám , láttam rajta , hogy ő is féltette.
-Én nem félek tőle - keze hátra volt rakva és már értettem miért , egyik kezében kést tartott. Szóval meg akarta ölni James-t , nem is rossz ötlet de nem sikerült volna neki ,a férfi kétszer akár háromszor is nagyobb volt nála és a pisztoly sokkal hamarabb végezni tud vele , mint a kés.
Valery-nek semmi esélye.
-Mindenki szálljon be a kocsiba - adott ki utasításokat James. Anyámra pillantottam aki bólintott , majd a húgomra aki erős jellemével a föld alá is tiporhatott volna. Mindannyian beszálltunk és vártunk a pillanatra , hogy mikor halunk meg a rettegés , pánik , félelem eluralkodott rajtam és a könnyeimmel küszködtem. Nem gondoltam volna , hogy James ilyenekre képes.
***
Recsegett alattam a vizes padló , James egy erdőbe hozott minket a régi horgász tanyánkhoz , emlékszem apával mindig ide jártunk játszani. Anyám kezeit hátrakötözte és leültette a székre , engem és Valery-t figyelembe se vett , szinte egy percig el is feledkezett rólunk és ez megfelelő idő volt arra , hogy futásnak eredjünk. Ránéztem édesanyámra és láttam , hogy ő is így szeretné , hogy ő is ezt tanácsolja. A búcsúnk nem tartott tovább öt másodpercnél , mert kézen ragadtam a húgomat és futásnak eredtünk. Futottunk , ahogy csak bírtunk , mögöttünk hangos vita keletkezett és tudtam anyám megpróbálja feltartani a férfit , hogy mi előrébb jussunk , hogy nekünk több időnk legyen. Megint csak minket mentett , mint mindig. Valery még most sem tört össze , csupán egyetlen könnycseppet hagyott maga után , míg nekem patakokban folyt a könnyem , szánalmasnak és gyengének éreztem magamat miatta. A húgom elesett , elfáradt és kimerült , a férfi utolért minket , mögötte szorosan az anyámmal. James addig ütötte Valery-t , míg annak apró arca el nem torzult és tudtam megmenthetetlen , újra futásnak eredtem mit sem törődve azzal mit hagyok magam mögött. A lány a nevemet kiabálta , vékony hangja nyögésekké váltott át , míg végül örökké elhallgatott. Ez az aprócska idő pont elég volt , a férfinak , hogy utolérjen és mély sebet ejtsen rajtam késével , a fájdalomtól felsikítottam , homályosan láttam a sok könny miatt. Anyám hangját hallottam magam mögött , ahogy a húgom , majd az én nevemet kiabálja , végül pedig James-ét. A férfi megfordult közelebb lépett hozzá , zsebéből elővette a pisztolyát és meghúzta a ravaszt , anya térdre esett és a nevemet suttogta. Tudtam , hogy most örökre vége van mindennek , szépen lassan mindenki meghal körülöttem és egyedül maradok.
Újra futásnak eredtem lábam sajgott a fájdalomtól , de felzaklatott lelkem még jobban fájt.
---
Corinne az ölébe fogott , kezével letörölte a könnyeimet , olyan biztonságot adott nekem amit még , soha senkitől sem kaptam. Tudtam , hogy ő az a személy akiben megbízhatok. Vörös haja a könnyeimtől nedves lett , de én tovább szorongattam magamhoz , olyan mintha ő lenne a rég elfeledett nővérem. Azt akartam akartam neki mondani , hogy szeretlek , de nem jött a számra a szó. Egy hang sem jött ki a torkomon , mély lélegzetet vettem és próbáltam lehiggadni , a pulzusom is kezdett hasonlítani a normálisra.
-Már nincs semmi baj - nyugtatott tovább Corinne , ahogy átölelt vénájánál szúrásokat , s kék zöld foltokat fedeztem fel.
-Mi történt a kezeddel? - rám mosolygott és kezére húzta a pulcsit , úgy tűnt szégyellte a dolgot.
-Ja ez , semmiség - mosolygott kábán , de tudtam , hogy valamit titkol előlem. Elővettem szigorú tekintetemet és rosszallóan ránéztem - Figyelj régebben drog problémáim voltak , elég erősen narkóztam , függővé váltam.
Lesokkolt amit mondott , hiszen akkor neki segítségre lenne szüksége , amióta Corinne itt volt , mindig csak nevetett sosem mutatta a fájdalmait a külvilágnak.
-Még mindig tart?
-Fogjuk rá , de kislány ez nem a te dolgod és , ahogy látom ideje menned is - remek szóval tolakodónak tűntem és most elzavart. Zavartan mosolygott mikor rájöttem , hogy az ajtója előtt állok amit éppen be akar csukni , de lábam akadályozza , azt.
-Akkor jó éjszakát - integettem kábán.
-Jobbat - mosolygott rám. A szobámba menet hallottam , ahogy a nővérek beszélgetnek.
'-A lány tehet mindenről , ő ölte meg Sarah-t is , emlékezettek csak ki ő valójában a gonosz el fog jönni érte.
-Így van , igaza van Annánk a lányt el kell pusztítani , nem kockáztathatunk.
-De még olyan fiatal és nem tud semmit.
-Nem is szabad megtudnia semmit.'
A szobám felé szaladtam , könnyeim a padlót kopogtatták ennyit elég és volt haljak abból amit ezek beszéltek , becsaptam magam mögött az ajtót és egyenesen az ágyat vettem célba , magzatpózba összegömbölyödve itattam az egereket. Nem érdekel semmi és senki , csak egyedül akartam lenni , soha senki sem értett meg engem. Mindig is én voltam a különc lány , akit a többiek szívattak , legszívesebben elsüllyedtem volna ezzel az egész kócerájjal együtt.
Angyalom csak most segíts nekem.
Jó olvasást!c:
xx
Sophie szemszöge:
Az új lány nem volt valami szimpatikus , de valahol el kell kezdeni. Úgy gondoltam beszélgetek vele egy kicsit , vagyis legalább megpróbálok , a szobája elé mentem és azon gondolkodtam vajon jó ötlet-e ez az egész. De végül is bekopogtam és úgy döntöttem megpróbálom a megpróbálhatatlant , mikor beléptem a szobába intett , hogy üljek le az ágyára míg ő befejezi a rajzot. A papíron szénnel rajzolt lány virított aki mosolyogva sírt és amikor jobban megnéztem nagyon is hasonlított rám.
Túlságosan is.
Mikor látta értelmetlen arckifejezésemet gyorsan becsukta a füzetét és rám mosolygott , volt valami ijesztően furcsa ebben a lányban de még nem jöttem rá micsoda. Lenyűgöző szobája volt , a falak barack színűek voltak , fényképeket akasztott mindenhova szerintem a régi barátairól és volt egy fiú is a képek között. De ők csak ketten voltak azon a fényképen , valaki le lett tépve onnan. Mikor ránéztem Corinne-ra láttam , hogy szemei fel voltak duzzadva és a tegnap estét úgy , mint én átsírta. Talán mégiscsak hasonlítunk egymásra egy kicsit ott legbelül.
-Hát ez az én szobám - mutatott körbe.
-Tetszik , nagyon szép - dicsértem , talán túl nagy mosollyal az arcomon.
-Mesélsz magadról egy kicsit Sophie? - meglepett a kérdése hiszen még soha senki nem kérte , hogy meséljek magamról és tulajdonképpen nem is tudtam mit mondhatnék neki , vagy megbízhatok-e benne. -Meséld el miért kerültél be - mosolygott továbbra is.
-Én , nem is tudom - tiltakoztam pedig minden porcikám meg akart bízni benne , el akartam neki mesélni mindent magamról , az összes szörnyűséget ami történt velem. Nem adott ki hangot a torkán csupán a kezemre tette a kezét és biztató mosolyt küldött felém. Talán itt az ideje , hogy Abdulon kívül másnak is megnyíljak , most jött el az én időm.
*Visszatekintés*
Egy sikításra ébredtem föl , a homlokom megizzadva ez csak egy álom volt nyugtattam magamat. A sikítás újra hallható volt , de már nem aludtam , majd egy pisztoly dördült el. Egy asszony kiáltására lettem figyelmes , hangjában ráismertem az édesanyáméra , szemem egyből felpattant és rohantam le a lépcsőn , ahogy csak a lábam bírta. Anyám farkasszemet nézett a nála jóval nagyobb férfival , éppen mikor odaértem a pisztoly újra elsült , ám nem talált célpontot. James erősen ittas személy volt és az alkohol most sem hiányzott a szervezetéből , tudtam , hogy veri anyámat de mégsem tettem ellenne semmit. Anyám szerette őt én pedig szerettem anyámat. Halk ajtócsapódásra lettem figyelmes és a lépcső megnyikordult az új test neheze alatt , immár a húgom is bajban volt.
-Szóval együtt az egész család - James beszéde nevetésbe váltott át , legszívesebben arcon vágtam volna.
-Jó meglátás - A húgom válaszolt neki , pedig helyette szaladnia kellett volna. Annyira messze akartam tudni ettől a háztól , amilyen messze csak lehetett. A férfi tekintete anyámról , egyenesen Valery-re siklott és a lány egy csepp félelmet sem mutatott , bátran állta James tekintetét , pedig nem volt több 165 centinél , ha harcra kerülne a sor biztosan ő maradna alul. Anyám arcán friss vércseppeket véltem felfedezni ami az orrából jött ki és egészen az álláig vándorolt. James elindult Valery felé a pisztolyt rá fogva , a lány nem hátrált ami meglepő volt , én a helyében már rég elfutottam volna.
-Valery indulj meg , most - utasította édesanyám , láttam rajta , hogy ő is féltette.
-Én nem félek tőle - keze hátra volt rakva és már értettem miért , egyik kezében kést tartott. Szóval meg akarta ölni James-t , nem is rossz ötlet de nem sikerült volna neki ,a férfi kétszer akár háromszor is nagyobb volt nála és a pisztoly sokkal hamarabb végezni tud vele , mint a kés.
Valery-nek semmi esélye.
-Mindenki szálljon be a kocsiba - adott ki utasításokat James. Anyámra pillantottam aki bólintott , majd a húgomra aki erős jellemével a föld alá is tiporhatott volna. Mindannyian beszálltunk és vártunk a pillanatra , hogy mikor halunk meg a rettegés , pánik , félelem eluralkodott rajtam és a könnyeimmel küszködtem. Nem gondoltam volna , hogy James ilyenekre képes.
***
Recsegett alattam a vizes padló , James egy erdőbe hozott minket a régi horgász tanyánkhoz , emlékszem apával mindig ide jártunk játszani. Anyám kezeit hátrakötözte és leültette a székre , engem és Valery-t figyelembe se vett , szinte egy percig el is feledkezett rólunk és ez megfelelő idő volt arra , hogy futásnak eredjünk. Ránéztem édesanyámra és láttam , hogy ő is így szeretné , hogy ő is ezt tanácsolja. A búcsúnk nem tartott tovább öt másodpercnél , mert kézen ragadtam a húgomat és futásnak eredtünk. Futottunk , ahogy csak bírtunk , mögöttünk hangos vita keletkezett és tudtam anyám megpróbálja feltartani a férfit , hogy mi előrébb jussunk , hogy nekünk több időnk legyen. Megint csak minket mentett , mint mindig. Valery még most sem tört össze , csupán egyetlen könnycseppet hagyott maga után , míg nekem patakokban folyt a könnyem , szánalmasnak és gyengének éreztem magamat miatta. A húgom elesett , elfáradt és kimerült , a férfi utolért minket , mögötte szorosan az anyámmal. James addig ütötte Valery-t , míg annak apró arca el nem torzult és tudtam megmenthetetlen , újra futásnak eredtem mit sem törődve azzal mit hagyok magam mögött. A lány a nevemet kiabálta , vékony hangja nyögésekké váltott át , míg végül örökké elhallgatott. Ez az aprócska idő pont elég volt , a férfinak , hogy utolérjen és mély sebet ejtsen rajtam késével , a fájdalomtól felsikítottam , homályosan láttam a sok könny miatt. Anyám hangját hallottam magam mögött , ahogy a húgom , majd az én nevemet kiabálja , végül pedig James-ét. A férfi megfordult közelebb lépett hozzá , zsebéből elővette a pisztolyát és meghúzta a ravaszt , anya térdre esett és a nevemet suttogta. Tudtam , hogy most örökre vége van mindennek , szépen lassan mindenki meghal körülöttem és egyedül maradok.
Újra futásnak eredtem lábam sajgott a fájdalomtól , de felzaklatott lelkem még jobban fájt.
---
Corinne az ölébe fogott , kezével letörölte a könnyeimet , olyan biztonságot adott nekem amit még , soha senkitől sem kaptam. Tudtam , hogy ő az a személy akiben megbízhatok. Vörös haja a könnyeimtől nedves lett , de én tovább szorongattam magamhoz , olyan mintha ő lenne a rég elfeledett nővérem. Azt akartam akartam neki mondani , hogy szeretlek , de nem jött a számra a szó. Egy hang sem jött ki a torkomon , mély lélegzetet vettem és próbáltam lehiggadni , a pulzusom is kezdett hasonlítani a normálisra.
-Már nincs semmi baj - nyugtatott tovább Corinne , ahogy átölelt vénájánál szúrásokat , s kék zöld foltokat fedeztem fel.
-Mi történt a kezeddel? - rám mosolygott és kezére húzta a pulcsit , úgy tűnt szégyellte a dolgot.
-Ja ez , semmiség - mosolygott kábán , de tudtam , hogy valamit titkol előlem. Elővettem szigorú tekintetemet és rosszallóan ránéztem - Figyelj régebben drog problémáim voltak , elég erősen narkóztam , függővé váltam.
Lesokkolt amit mondott , hiszen akkor neki segítségre lenne szüksége , amióta Corinne itt volt , mindig csak nevetett sosem mutatta a fájdalmait a külvilágnak.
-Még mindig tart?
-Fogjuk rá , de kislány ez nem a te dolgod és , ahogy látom ideje menned is - remek szóval tolakodónak tűntem és most elzavart. Zavartan mosolygott mikor rájöttem , hogy az ajtója előtt állok amit éppen be akar csukni , de lábam akadályozza , azt.
-Akkor jó éjszakát - integettem kábán.
-Jobbat - mosolygott rám. A szobámba menet hallottam , ahogy a nővérek beszélgetnek.
'-A lány tehet mindenről , ő ölte meg Sarah-t is , emlékezettek csak ki ő valójában a gonosz el fog jönni érte.
-Így van , igaza van Annánk a lányt el kell pusztítani , nem kockáztathatunk.
-De még olyan fiatal és nem tud semmit.
-Nem is szabad megtudnia semmit.'
A szobám felé szaladtam , könnyeim a padlót kopogtatták ennyit elég és volt haljak abból amit ezek beszéltek , becsaptam magam mögött az ajtót és egyenesen az ágyat vettem célba , magzatpózba összegömbölyödve itattam az egereket. Nem érdekel semmi és senki , csak egyedül akartam lenni , soha senki sem értett meg engem. Mindig is én voltam a különc lány , akit a többiek szívattak , legszívesebben elsüllyedtem volna ezzel az egész kócerájjal együtt.
Angyalom csak most segíts nekem.
2014. március 3., hétfő
Blogkritika - Dare to live - Merj élni
Halihó!
Remélem mindenkinek jó napja volt.c:
Jó olvasást, további szép napot!
A blog írója: Adri Sós Adrienn
A blog neve: Dare to live - Merj élni
A kritika írója: Sophie C.
Kinézet:
A fejléc és a háttér, külön-külön tetszik, de így egybe nekem zavarja a szememet. Szerintem nem illik össze.
A fejléc nagyon aprólékos látszik, hogy a készítője sokat dolgozott vele. Harry arcából több látszik, nincs jól megfelezve. A felirat se tetszik, jobb lenne ha máshová lenne elhelyezve. Figyelj arra, hogy a címet, vagy "Dare to live"-nek vagy "Dave to live"-nek írod. Helyesen "Dare".
Tetszik, aranyos ez a kurzor. Nem tetszik, hogy a chat ilyen áttetsző. Szerintem sokkal jobb volna, ha lenne kerete.
Az "oldalak"-nál addig inkább ne rakd be a címet, amíg nincs mit tenni oda.
Nem szeretem mikor külön lap, van a szereplőknek. Az igazi könyvekben se írják le külön, hogy ki milyen, hol született, hogy hívják, mégis minden kiderül a történetben.
Történet:
Az alap sztori annyira nem rossz. Elég sablonos ( gondolok én itt arra, hogy a lány az egyik Direction fiú testvére ), de azért ki lehet hozni belőle valami érdekeset. Nehéz így írnom kritikát, hogy csak a Prológus és az Első rész van fent, de azért próbálkozom. Haladj lassabban a történettel! Figyelj a részletekre, és írj le minden apróságot. Meglepődtem, hogy a lány nagypapája ilyen könnyedén veszi, hogy az unokája, akinek árvaházba kéne lennie, ott áll előtte. Egyáltalán nem életszerű. Figyelj oda, és gondold át ilyenkor, hogy te, hogy reagálnál. Képzeld magad a szereplőid helyébe, hogy az érzelmeket is könnyebben át tudd adni az olvasóidnak.
Nagyon, de nagyon sok tömör mondatot írsz. Sajnos ez nekem is a hibáim közé tartozik, de próbálok ezen változtatni. Tégy te is így.
A fogalmazásod talán nem olyan rossz, de elég sok helyesírási hiba. vagy elírás van. Gondolok én itt arra, hogy a szereplőknél egyik helyen a lány nevét "Zeo"-nak írod. Tudom, nem világrengető hiba, de azért jobb ha ezekre odafigyelsz. Az összetett szavakat külön írod, pedig nem kéne, valamikor feleslegesen raksz vagy rossz helyre írod a ragokat.
Azt ajánlom, hogy olvasd el többször a részt, mielőtt kirakod, így kevesebb hiba lesz benne. További jó blogolást, és sok sikert!
2014. március 2., vasárnap
Díj
.png)
Bo S. -nak
Szabályok:
- Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küldd tovább 5 embernek!
11 dolog rólam:
1:2 éve blogolok
2:Magabiztos vagyok , de nem minden téren
3:A lustaság le szokott győzni
4:A koromhoz képest magas vagyok
5:Mostanában egyre makacsabb vagyok
6:Nem voltam még szerelmes
7:Utálom a buta embereket
8:Kedvenc évszakom a nyár
9:Az emberek 90% elsőre azt hiszi csendes vagyok
10:Sajt
11:Szeretm Justin Biebert
11 válasz:
1. Hány blogod van?
Sok befejezetlen blogom van , amit elég gyengének tartok , hogy bármit is ki lehessen hozni belőle.
2. Szereted a Kinder Tejszeletet?
Igen , persze.
3. Tudsz valamilyen hangszeren játszani?
Van egy gitárom , de sajnos nem tudok rajta játszani.
4. Szereted az 1D-t? Ha igen ki a kedvenced?6:Nem voltam még szerelmes
7:Utálom a buta embereket
8:Kedvenc évszakom a nyár
9:Az emberek 90% elsőre azt hiszi csendes vagyok
10:Sajt
11:Szeretm Justin Biebert
11 válasz:
1. Hány blogod van?
Sok befejezetlen blogom van , amit elég gyengének tartok , hogy bármit is ki lehessen hozni belőle.
2. Szereted a Kinder Tejszeletet?
Igen , persze.
3. Tudsz valamilyen hangszeren játszani?
Van egy gitárom , de sajnos nem tudok rajta játszani.
Igen , szeretem. Azthiszem Niall.
5. Szeretsz aludni?
Létfontosságú.
6. Hanyadikos vagy?
7-es.
7. Fontos számodra a divat?
Persze , valamilyen szinten fontos , de nem igazán érdekel/követem.
8. Mit csinálsz most?
Azon gondolkodom kiknek adjam tovább a díjat.
9. Kedvenc filmed?
Miley jelenség(ha azt lehet filmnek mondani) LOL , Nagyfiúk.
10. Kedvenc gyerekkori mesefilm?
Bátor a gyáva kutya.
11. Mi inspirál az írásra?
Barátaim , anyukám és azok akik olvasnak.
11 kérdés:
1: Van már befejezett blogod?
2: Mi inspirál az írásra?
3: Álom helyed?
4: Írás közben szoktál zenét hallgatni?
5: Mit gondolsz Justin Bieber-ről?
6: Honnan van ihleted?
7: Volt már halál közeli élményed?
8: Voltál már szerelmes?
9: A barátaid mit gondolnak arról , hogy írsz?
10: Van testvéred?
11: Hanyadikos vagy?
5 ember akiknek továbbküldöm:
2014. február 23., vasárnap
Blogkritika - Mindennapi életem
Sziasztok , estére meg is hoztam a blogkritikát.:)
További szép estét!
xx
Mindennapi Életem
A blog írója: Anita Sáfár
A blog neve: Mindennapi életem
A kritika írója: Georgina Chesvan
Kinézet:
Aranyos , nekem elsőre nagyon megfogta a figyelmemet. A másik a fejléc , nekem a lány egyszerűen titokzatos és megszeretném fejteni. De az egész túl világos , én egyszerre végig sem tudtam olvasni a blogot , mert megfájdult a szemem. Egyébként aranyos és letisztult , megy is a blogod témájához. Nagyon tetszik , hogy már az elején feltüntetted , hogy trágár illetve erotikus részek is lehetnek. Nekem ez mindig döntőfontosságú egy adott blognál.
Bejegyzések:
Érdekesek , nem unatkoztam alatta sokat. Mindig történt valami. Helyesírási hibát nem nagyon találtam a vesszőket jó helyre rakod. Tartalmas és értelmes blognak tűnik. Kíváncsian várom a folytatást.!
Összegzés:
Fejléc: 10/8
Háttér: 10/5
Bejegyzések: 10/9
További sikeres blogolást!
xoxo
2014. február 22., szombat
~Five Chapter
Meghoztam az ötödik részt , jó olvasást és kellemes böngészést.
xoxo.
-Itt van nővér? - kérdeztem remegő hangon és választ sem várva elindultam a lépcsőn.Hallottam Abdul ideges hangját , ahogy az asszonyhoz szól.
-Nem kell ezt tennie Sarah , nyugodjon meg kérem , minden rendbe fog jönni.
-Semmi nem jön rendbe - szipogva válaszolta a nővér - Ez már nem én vagyok , nem tudom iránytani a testemet könyörgök neked menj innen.
-Abdul mi folyik itt? - a hangom elcsuklott amint megláttam a nővér kezében a kést és a testén a vágásokat. A falak tele voltak vérrel festve. Abdul arca az fájdalomtól eltorzult , míg Sarah nővér arca kipirosodott a sok sírástól és térdre rogyott. Körbenéztem szememmel a babát kerestem , de sehol sem találtam.
-Mi történt? - annyira halkan tettem fel a kérdést , hogy még én is alig hallottam.
-Kedvesem idővel megtudsz , majd mindent - szólalt meg a nővér , de a hangja már nem ugyanaz volt. Egy sokkal vékonyabb.
-Emlékszel rám Abdul? Emlékszel mit tettél velem? Hogyan öltél meg? - az nem lehet , hogy Kalilla beszél.
-Takarodj a nővér testéből - válaszul csak ennyit mondott a fiú.
-Én pontosan emlékszem minden egyes mozdulatodra , szavadra. Ahogy azt mondtad
Távozz sátán. Emlékszem a szobámban ültem és pont , neked írtam verset. A szeretetről. Emlékszel rá? Soha senkid nem volt rajtam kívül. Te hármat kopogtál. Rendszerint így jeleztünk egymásnak. Azt hittem az lesz élezem legszebb napja. De végül a legrosszabb lett.
-Gyere be - kiabáltam ki neked. Nem sejtettem , hogy mit akarsz , majd tenni. Megkérdezted fürödhetnél-e nálam. Erre azt feleltem , hogy igen miért ne?
A nővér arcáról lefolyt egy könnycsepp. De ez nem a nővéré hanem Kalilláé volt. Szegény kislány. Valamiért megsajnáltam , talán mégsem olyan gonosz , mint mondják. Azt hittem vége a történetnek , de folytatja és én figyelmesen hallgatom tovább.
Te megköszönted és elindultál a fürdőm felé , míg én írtam tovább a verset. Tudtam nagyon jól , hogy mamma sose szeretett téged és ez fájt neked. Ez volt a gyenge pontod. Ha bántani akartalak mindig őt hoztam fel. A nevemen szólítottál , azt mondtad segítsek , mert valami baj van a vízzel. És én nem tudtam mi vár , majd rám. Nem tudtam te mikre vagy képes. De mire beértem a kád teli volt vízzel.
-Mi a baj Abdul? Hiszen teli van a kád - kérdeztem érthetetlen arckifejezéssel.
-Nincs semmi baj Kali , de most búcsúznunk kell - és a kezemet hátra csavarva a víz felé vezettél.
-Elég , hagyd abba - ordította Abdul. Könnyei patakokban folytak.
-Ennyire rossz hallgatni? Képzeld milyen volt átélni - erőltetett nevetést hallatott Kalilla és aztán , megint elkezdte a történetet.
A fejemet a vízbe nyomtad. Amikor a tüdőm már megtelt kellőképpen vízzel , hajamnál fogba húztál ki a víz alól. Na milyen érzés szenvedni? Kérdezted és szemedbe a féltékenység tűze látszódott. Aztán megint a víz alá kerültem. Hallottam , ahogy azt mondod mindig is gyűlőltél. És én sírtam.
-Miért sírsz drága Kalilla? Talán rossz érzés , hogy nem jutsz levegőhőz? Megpróbáljuk még egyszer? - fejemet megint a víz alá nyomtad , de többet már nem tudtam levegőt venni. Meghaltam. Megfulladtam és te tudtad mit teszel. Tisztába voltál a dolgok súlyával. De téged a féltékenység vezérelt. És mindeközben észre sem vetted mit csinált velem pappa. Megerőszakolt engem.
-Annyira sajnálom Kali , én nem tudtam semmit - Abdul sírt. Életembe először látom sírni. Némán figyeltem Kalilla reakcióját. Úgy érzem most zavarok , hiszen ez egy meghitt családi pillanat lenne. Nem is emlékszem nekem mikor volt családom. Talán soha. Egy kiáltásra kaptam föl a fejemet. Sarah nővér volt az. A testébe beleszúródott a kés. Pontosan a hasába. Vörös vér csöpögött a szájából. Kínok , kínját élheti most át. És én nem teszek semmit. Kalilla tényleg gonosz , de még ő sem érdemelte volna , meg azt amit Abdul tett vele.
-És most nem csak , mi fogunk szenvedni bátyám. A lánynak meg kell halnia - mutat rám véres ujjával. Rettegés fog el , majd a bátorságom inamba száll. Meg fog ölni. Hát itt a vég? A kést felém hajította , de elvétette a dobást , így a szívem helyett a kezembe állt a kés. Éreztem , ahogy a meleg vér végigfolyik a karomon. A saját vérem.
-Kalilla kérlek ne tedd - könyörögtem a lánynak a saját életemért. Emlékszem kiskoromba anya mindig azt mondta , mindenkinek van egy őrangyala. Talán nekem is van. Halk imát mondtam el hátha az , majd segít a helyzetemen. Hallottam , ahogy a padló recseg-ropog a nővér súlya allatt. Közeledik a kislány. Aggódó pillantással néztem Abdul felé , mire ő a szájával azt formálta fuss. Futottam volna , de a lábam nem engedte. Éreztem Sarah nővér lélegzetét a sajátommal összekeveredve. Életemben csak egyszer féltem így. Azon az estén. Felsikoltottam a fájdalomtól , mert a kést végighúzta a hátamon. Abdul rávetette magát így a kés nem hatolt beljebb. A nővér teste egyből összerogyott és a földön folytatták a harcot. Ám ekkor a lány Abdul combjába nyomta a kést , majd elvágta a torkát. Felsikítottam és egy könnycsepp szaladt végig az arcomon. Kalilla elkezdett kántálni és a nővér szeme fent akadt , izmai vonaglottak. Szájából vér folyt és teste remegett. Itt az idő. Kivettem a kést a kezéből és egyenesen a szívébe nyomtam. Légzése lelassult és szaggatott volt. Nem tudtam elhinni , hogy ezt én tettem. Sosem öltem még embert. A nővér visszanyerte a teste felett az irányítást. És megsimogatta a fejemet.
-Sajnálom nővér - szipogtam neki - én nem ezt akartam.
-Semmi baj gyermekem , legalább Kalilla is eltávozott tőlünk. Nagyon bátor voltál - eleresztett még egy utolsó mosolyt , majd szemét lehunyva távozott az élők sorából. A testre hajtottam fejemet és sírtam. Úgy sírtam , mint kiskoromban. És Abdul is meghalt. Mindenkit elveszítettem. Halk imába kezdtem. Egy fiú jelent meg előttem. A könnyektől homályosan láttam , de a fiú Abdulhoz ment. Kezét a torkára tette , majd fény kíséretével rendbe hozta a vágást. Gyönyörű volt. Már ha lehet ilyet mondani egy férfira. Szárnyakat láttam. Igazi , rendes szárnyakat amelyek a lapockájából jöttek ki. Ez nem lehet. Biztosan csak a képzeletem játszik velem. Végül a fény alább hagyott és elsötétült minden.
***
Az eset óta Abdul és én kerüljük egymást. Ő azért kerül engem , mert én kerülöm őt , én pedig azért kerülöm , mert ő kerül engem. Nem egyszerű ez a dolog közöttünk. De sosem volt az. Mindenkinek az mondták a nővér leesett a lépcsőről és rosszul esett. Már megint a sok hazugság. Nem akarok soha többet senkinek hazudni. Egy új ismeretlen lányt pillantok ,meg. Vörös , göndör haja a vállára omlik és úgy lobog , ahogy a lány sétál. Ruhája slampos , biztos vagyok benne , hogy utcagyerek. Rám néz. Sötét zöld szemei hívogatóak , de mégis hidegek. Tökéletes homokóra alakja magára vonja mindenkinek a tekintetét ő mégis mélyen a szemembe néz. Mosolyog és integet ,mintha barátok lennénk. Felém jön.
-Szia Corinne vagyok - mosolyog. Az ebédlőben mindenki minket néz. A láthatatlan kis csajhoz odamegy a diliház bombázója. Érdekes.
-Sophie - nyújtok kezet. Valamiért nem megy a mosolygás bármennyire szeretném. Továbbra is érzem a többi ember tekintetét. Most mindenki rólunk fog beszélni.
-Nagyon örülök Sophie , mellesleg a hajad csodálatos mindig is fekete egyenes akartam lenni - szóval barátkozni akar. Remek , most már tuti rólunk fog szólni az összes pletyka.
-Igazán köszönöm,de ha nem látnád még nem fejeztem be az ebédet.
-Értem akkor nem is zavarlak , majd később találkozunk. - csak bírjam kivárni morgok magamban - Ja és Sophie az angyalok legyenek veled.
-Mi van? - az angyal szóra nagyon kiborultam. Amióta láttam azt a fiút nem jár más az eszemben. Nem tehetek róla. Corinne nem válaszolt csak mosolyogva tovább ment. És most mindenki engem néz.
Remek.
***
Az ágyamba feküdve gondolkodtam , vajon a fiú is látott engem? Annyi kérdés hangzott el a fejemben amire nem tudtam a választ. És megint a kíváncsiság vezérel. Halk imát mondtam el hátha megint láthatom az 'angyalt' , de ezúttal nem jött. Talán csak akkor jön ha baj van. Ha talán csinálnék magammal valamit itt teremne. Csak öt percre szeretném látni. Emlékszem édesanyám utolsó szavaira "lányom az őrangyalaid mindig vigyázni fognak rád". Drága anyukám nagyon hiányzol. Megint sírok. Gyenge vagyok.
Abdul szemszöge
Talán meg kéne nézzem Sophiet. Az elmúlt pár napban nagyon össze van zuhanva és az új lánnyal sem volt valami kedves. Pedig mennyire szép az a lány. Maga a megtestesült tökéletesség. Halk kopogást hallottam , de nem szóltam semmit. Újabb kopogás. Valaki nagyon be akar jönni.
-Corinne vagyok - szólalt meg a mély magabiztos hang az ajtó túlsó oldalán.
-Bemehetek? - tette föl a kérdést amire még én magam sem tudtam a választ - tudom , hogy bent vagy Abdul.
-Rendben , gyere - adtam be végül a derekam.
-Hát szia csak gondoltam benézek - az egyik kezével integettet a másikban , pedig kukorica volt. Ez a lány most komolyan hozzám jött? Fantáziám beindult , piszkosabbnál piszkosabb ötletek jártak a fejemben.
-Gyere , ülj le.
-Köszönöm - mormolta. Rózsaszín ajkai csábítóak voltak , volt valami ebbe a lányba ami nagyon tetszett. Kellett nekem ez a lány. Leült , a matrac besüppedt , pedig pehelykönnyű volt. Keze a kezemre vándorolt és én meg akartam csókolni. De ő gyorsabb volt nálam.
Megcsókolt.
Mohón faltam ajkait és a hajába túrtam. Erős erekcióm támadt és legszívesebben már most a magamévá tettem volna. Kezeim csípőjéről egyenesen a hátáig vándoroltak , majd ott időztek egy kicsit. Aztán felfedezőútra indultak. Ő a lapockáimat markolászta és halk nyögdécselést adott ki magából. Ettől még jobban beindultam , és az ölembe ültettem. Úgy helyeztem el , hogy erekcióm ne találjon gazdára , de azért érintse a lány meleg testét. Pólója alatt melleit markolásztam , és játszottam a halvány rózsaszín bimbóival.
-Ó Abdul adj meg nekem mindent - teljesen felizgult. Ő is akar engem. Levette rólam a gatyát és az alsónadrágomba benyúl , a farkammal kezdett el játszani. Olyan erős volt az erekcióm , hogy szinte már fájt. Meg akarok neki adni mindent.
De nem ma.
-Nem lehet - suttogom - menj el kérlek.
-Többet már nem lesz erre alkalmad , jól fontold meg mit kérsz tőlem - határozott volt a hangja és az arca is. De hát nem is ismerem.
-Azt mondtam menj el - morogtam rá. Szó nélkül felvette pólóját és már itt sem volt. Eltűnt. De ami még rosszabb volt , hogy egyedül csak Sophie járt a fejemben. A drága kis Sophie , az ártatlanság hercegnője. Mennyi mindent tudnék neki adni ha hagyná.
-Emlékszel rám Abdul? Emlékszel mit tettél velem? Hogyan öltél meg? - az nem lehet , hogy Kalilla beszél.
-Takarodj a nővér testéből - válaszul csak ennyit mondott a fiú.
-Én pontosan emlékszem minden egyes mozdulatodra , szavadra. Ahogy azt mondtad
Távozz sátán. Emlékszem a szobámban ültem és pont , neked írtam verset. A szeretetről. Emlékszel rá? Soha senkid nem volt rajtam kívül. Te hármat kopogtál. Rendszerint így jeleztünk egymásnak. Azt hittem az lesz élezem legszebb napja. De végül a legrosszabb lett.
-Gyere be - kiabáltam ki neked. Nem sejtettem , hogy mit akarsz , majd tenni. Megkérdezted fürödhetnél-e nálam. Erre azt feleltem , hogy igen miért ne?
A nővér arcáról lefolyt egy könnycsepp. De ez nem a nővéré hanem Kalilláé volt. Szegény kislány. Valamiért megsajnáltam , talán mégsem olyan gonosz , mint mondják. Azt hittem vége a történetnek , de folytatja és én figyelmesen hallgatom tovább.
Te megköszönted és elindultál a fürdőm felé , míg én írtam tovább a verset. Tudtam nagyon jól , hogy mamma sose szeretett téged és ez fájt neked. Ez volt a gyenge pontod. Ha bántani akartalak mindig őt hoztam fel. A nevemen szólítottál , azt mondtad segítsek , mert valami baj van a vízzel. És én nem tudtam mi vár , majd rám. Nem tudtam te mikre vagy képes. De mire beértem a kád teli volt vízzel.
-Mi a baj Abdul? Hiszen teli van a kád - kérdeztem érthetetlen arckifejezéssel.
-Nincs semmi baj Kali , de most búcsúznunk kell - és a kezemet hátra csavarva a víz felé vezettél.
-Elég , hagyd abba - ordította Abdul. Könnyei patakokban folytak.
-Ennyire rossz hallgatni? Képzeld milyen volt átélni - erőltetett nevetést hallatott Kalilla és aztán , megint elkezdte a történetet.
A fejemet a vízbe nyomtad. Amikor a tüdőm már megtelt kellőképpen vízzel , hajamnál fogba húztál ki a víz alól. Na milyen érzés szenvedni? Kérdezted és szemedbe a féltékenység tűze látszódott. Aztán megint a víz alá kerültem. Hallottam , ahogy azt mondod mindig is gyűlőltél. És én sírtam.
-Miért sírsz drága Kalilla? Talán rossz érzés , hogy nem jutsz levegőhőz? Megpróbáljuk még egyszer? - fejemet megint a víz alá nyomtad , de többet már nem tudtam levegőt venni. Meghaltam. Megfulladtam és te tudtad mit teszel. Tisztába voltál a dolgok súlyával. De téged a féltékenység vezérelt. És mindeközben észre sem vetted mit csinált velem pappa. Megerőszakolt engem.
-Annyira sajnálom Kali , én nem tudtam semmit - Abdul sírt. Életembe először látom sírni. Némán figyeltem Kalilla reakcióját. Úgy érzem most zavarok , hiszen ez egy meghitt családi pillanat lenne. Nem is emlékszem nekem mikor volt családom. Talán soha. Egy kiáltásra kaptam föl a fejemet. Sarah nővér volt az. A testébe beleszúródott a kés. Pontosan a hasába. Vörös vér csöpögött a szájából. Kínok , kínját élheti most át. És én nem teszek semmit. Kalilla tényleg gonosz , de még ő sem érdemelte volna , meg azt amit Abdul tett vele.
-És most nem csak , mi fogunk szenvedni bátyám. A lánynak meg kell halnia - mutat rám véres ujjával. Rettegés fog el , majd a bátorságom inamba száll. Meg fog ölni. Hát itt a vég? A kést felém hajította , de elvétette a dobást , így a szívem helyett a kezembe állt a kés. Éreztem , ahogy a meleg vér végigfolyik a karomon. A saját vérem.
-Kalilla kérlek ne tedd - könyörögtem a lánynak a saját életemért. Emlékszem kiskoromba anya mindig azt mondta , mindenkinek van egy őrangyala. Talán nekem is van. Halk imát mondtam el hátha az , majd segít a helyzetemen. Hallottam , ahogy a padló recseg-ropog a nővér súlya allatt. Közeledik a kislány. Aggódó pillantással néztem Abdul felé , mire ő a szájával azt formálta fuss. Futottam volna , de a lábam nem engedte. Éreztem Sarah nővér lélegzetét a sajátommal összekeveredve. Életemben csak egyszer féltem így. Azon az estén. Felsikoltottam a fájdalomtól , mert a kést végighúzta a hátamon. Abdul rávetette magát így a kés nem hatolt beljebb. A nővér teste egyből összerogyott és a földön folytatták a harcot. Ám ekkor a lány Abdul combjába nyomta a kést , majd elvágta a torkát. Felsikítottam és egy könnycsepp szaladt végig az arcomon. Kalilla elkezdett kántálni és a nővér szeme fent akadt , izmai vonaglottak. Szájából vér folyt és teste remegett. Itt az idő. Kivettem a kést a kezéből és egyenesen a szívébe nyomtam. Légzése lelassult és szaggatott volt. Nem tudtam elhinni , hogy ezt én tettem. Sosem öltem még embert. A nővér visszanyerte a teste felett az irányítást. És megsimogatta a fejemet.
-Sajnálom nővér - szipogtam neki - én nem ezt akartam.
-Semmi baj gyermekem , legalább Kalilla is eltávozott tőlünk. Nagyon bátor voltál - eleresztett még egy utolsó mosolyt , majd szemét lehunyva távozott az élők sorából. A testre hajtottam fejemet és sírtam. Úgy sírtam , mint kiskoromban. És Abdul is meghalt. Mindenkit elveszítettem. Halk imába kezdtem. Egy fiú jelent meg előttem. A könnyektől homályosan láttam , de a fiú Abdulhoz ment. Kezét a torkára tette , majd fény kíséretével rendbe hozta a vágást. Gyönyörű volt. Már ha lehet ilyet mondani egy férfira. Szárnyakat láttam. Igazi , rendes szárnyakat amelyek a lapockájából jöttek ki. Ez nem lehet. Biztosan csak a képzeletem játszik velem. Végül a fény alább hagyott és elsötétült minden.
***
Az eset óta Abdul és én kerüljük egymást. Ő azért kerül engem , mert én kerülöm őt , én pedig azért kerülöm , mert ő kerül engem. Nem egyszerű ez a dolog közöttünk. De sosem volt az. Mindenkinek az mondták a nővér leesett a lépcsőről és rosszul esett. Már megint a sok hazugság. Nem akarok soha többet senkinek hazudni. Egy új ismeretlen lányt pillantok ,meg. Vörös , göndör haja a vállára omlik és úgy lobog , ahogy a lány sétál. Ruhája slampos , biztos vagyok benne , hogy utcagyerek. Rám néz. Sötét zöld szemei hívogatóak , de mégis hidegek. Tökéletes homokóra alakja magára vonja mindenkinek a tekintetét ő mégis mélyen a szemembe néz. Mosolyog és integet ,mintha barátok lennénk. Felém jön.
-Szia Corinne vagyok - mosolyog. Az ebédlőben mindenki minket néz. A láthatatlan kis csajhoz odamegy a diliház bombázója. Érdekes.
-Sophie - nyújtok kezet. Valamiért nem megy a mosolygás bármennyire szeretném. Továbbra is érzem a többi ember tekintetét. Most mindenki rólunk fog beszélni.
-Nagyon örülök Sophie , mellesleg a hajad csodálatos mindig is fekete egyenes akartam lenni - szóval barátkozni akar. Remek , most már tuti rólunk fog szólni az összes pletyka.
-Igazán köszönöm,de ha nem látnád még nem fejeztem be az ebédet.
-Értem akkor nem is zavarlak , majd később találkozunk. - csak bírjam kivárni morgok magamban - Ja és Sophie az angyalok legyenek veled.
-Mi van? - az angyal szóra nagyon kiborultam. Amióta láttam azt a fiút nem jár más az eszemben. Nem tehetek róla. Corinne nem válaszolt csak mosolyogva tovább ment. És most mindenki engem néz.
Remek.
***
Az ágyamba feküdve gondolkodtam , vajon a fiú is látott engem? Annyi kérdés hangzott el a fejemben amire nem tudtam a választ. És megint a kíváncsiság vezérel. Halk imát mondtam el hátha megint láthatom az 'angyalt' , de ezúttal nem jött. Talán csak akkor jön ha baj van. Ha talán csinálnék magammal valamit itt teremne. Csak öt percre szeretném látni. Emlékszem édesanyám utolsó szavaira "lányom az őrangyalaid mindig vigyázni fognak rád". Drága anyukám nagyon hiányzol. Megint sírok. Gyenge vagyok.
Abdul szemszöge
Talán meg kéne nézzem Sophiet. Az elmúlt pár napban nagyon össze van zuhanva és az új lánnyal sem volt valami kedves. Pedig mennyire szép az a lány. Maga a megtestesült tökéletesség. Halk kopogást hallottam , de nem szóltam semmit. Újabb kopogás. Valaki nagyon be akar jönni.
-Corinne vagyok - szólalt meg a mély magabiztos hang az ajtó túlsó oldalán.
-Bemehetek? - tette föl a kérdést amire még én magam sem tudtam a választ - tudom , hogy bent vagy Abdul.
-Rendben , gyere - adtam be végül a derekam.
-Hát szia csak gondoltam benézek - az egyik kezével integettet a másikban , pedig kukorica volt. Ez a lány most komolyan hozzám jött? Fantáziám beindult , piszkosabbnál piszkosabb ötletek jártak a fejemben.
-Gyere , ülj le.
-Köszönöm - mormolta. Rózsaszín ajkai csábítóak voltak , volt valami ebbe a lányba ami nagyon tetszett. Kellett nekem ez a lány. Leült , a matrac besüppedt , pedig pehelykönnyű volt. Keze a kezemre vándorolt és én meg akartam csókolni. De ő gyorsabb volt nálam.
Megcsókolt.
Mohón faltam ajkait és a hajába túrtam. Erős erekcióm támadt és legszívesebben már most a magamévá tettem volna. Kezeim csípőjéről egyenesen a hátáig vándoroltak , majd ott időztek egy kicsit. Aztán felfedezőútra indultak. Ő a lapockáimat markolászta és halk nyögdécselést adott ki magából. Ettől még jobban beindultam , és az ölembe ültettem. Úgy helyeztem el , hogy erekcióm ne találjon gazdára , de azért érintse a lány meleg testét. Pólója alatt melleit markolásztam , és játszottam a halvány rózsaszín bimbóival.
-Ó Abdul adj meg nekem mindent - teljesen felizgult. Ő is akar engem. Levette rólam a gatyát és az alsónadrágomba benyúl , a farkammal kezdett el játszani. Olyan erős volt az erekcióm , hogy szinte már fájt. Meg akarok neki adni mindent.
De nem ma.
-Nem lehet - suttogom - menj el kérlek.
-Többet már nem lesz erre alkalmad , jól fontold meg mit kérsz tőlem - határozott volt a hangja és az arca is. De hát nem is ismerem.
-Azt mondtam menj el - morogtam rá. Szó nélkül felvette pólóját és már itt sem volt. Eltűnt. De ami még rosszabb volt , hogy egyedül csak Sophie járt a fejemben. A drága kis Sophie , az ártatlanság hercegnője. Mennyi mindent tudnék neki adni ha hagyná.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)