Jó olvasást!c:
xx
Sophie szemszöge:
Az új lány nem volt valami szimpatikus , de valahol el kell kezdeni. Úgy gondoltam beszélgetek vele egy kicsit , vagyis legalább megpróbálok , a szobája elé mentem és azon gondolkodtam vajon jó ötlet-e ez az egész. De végül is bekopogtam és úgy döntöttem megpróbálom a megpróbálhatatlant , mikor beléptem a szobába intett , hogy üljek le az ágyára míg ő befejezi a rajzot. A papíron szénnel rajzolt lány virított aki mosolyogva sírt és amikor jobban megnéztem nagyon is hasonlított rám.
Túlságosan is.
Mikor látta értelmetlen arckifejezésemet gyorsan becsukta a füzetét és rám mosolygott , volt valami ijesztően furcsa ebben a lányban de még nem jöttem rá micsoda. Lenyűgöző szobája volt , a falak barack színűek voltak , fényképeket akasztott mindenhova szerintem a régi barátairól és volt egy fiú is a képek között. De ők csak ketten voltak azon a fényképen , valaki le lett tépve onnan. Mikor ránéztem Corinne-ra láttam , hogy szemei fel voltak duzzadva és a tegnap estét úgy , mint én átsírta. Talán mégiscsak hasonlítunk egymásra egy kicsit ott legbelül.
-Hát ez az én szobám - mutatott körbe.
-Tetszik , nagyon szép - dicsértem , talán túl nagy mosollyal az arcomon.
-Mesélsz magadról egy kicsit Sophie? - meglepett a kérdése hiszen még soha senki nem kérte , hogy meséljek magamról és tulajdonképpen nem is tudtam mit mondhatnék neki , vagy megbízhatok-e benne. -Meséld el miért kerültél be - mosolygott továbbra is.
-Én , nem is tudom - tiltakoztam pedig minden porcikám meg akart bízni benne , el akartam neki mesélni mindent magamról , az összes szörnyűséget ami történt velem. Nem adott ki hangot a torkán csupán a kezemre tette a kezét és biztató mosolyt küldött felém. Talán itt az ideje , hogy Abdulon kívül másnak is megnyíljak , most jött el az én időm.
*Visszatekintés*
Egy sikításra ébredtem föl , a homlokom megizzadva ez csak egy álom volt nyugtattam magamat. A sikítás újra hallható volt , de már nem aludtam , majd egy pisztoly dördült el. Egy asszony kiáltására lettem figyelmes , hangjában ráismertem az édesanyáméra , szemem egyből felpattant és rohantam le a lépcsőn , ahogy csak a lábam bírta. Anyám farkasszemet nézett a nála jóval nagyobb férfival , éppen mikor odaértem a pisztoly újra elsült , ám nem talált célpontot. James erősen ittas személy volt és az alkohol most sem hiányzott a szervezetéből , tudtam , hogy veri anyámat de mégsem tettem ellenne semmit. Anyám szerette őt én pedig szerettem anyámat. Halk ajtócsapódásra lettem figyelmes és a lépcső megnyikordult az új test neheze alatt , immár a húgom is bajban volt.
-Szóval együtt az egész család - James beszéde nevetésbe váltott át , legszívesebben arcon vágtam volna.
-Jó meglátás - A húgom válaszolt neki , pedig helyette szaladnia kellett volna. Annyira messze akartam tudni ettől a háztól , amilyen messze csak lehetett. A férfi tekintete anyámról , egyenesen Valery-re siklott és a lány egy csepp félelmet sem mutatott , bátran állta James tekintetét , pedig nem volt több 165 centinél , ha harcra kerülne a sor biztosan ő maradna alul. Anyám arcán friss vércseppeket véltem felfedezni ami az orrából jött ki és egészen az álláig vándorolt. James elindult Valery felé a pisztolyt rá fogva , a lány nem hátrált ami meglepő volt , én a helyében már rég elfutottam volna.
-Valery indulj meg , most - utasította édesanyám , láttam rajta , hogy ő is féltette.
-Én nem félek tőle - keze hátra volt rakva és már értettem miért , egyik kezében kést tartott. Szóval meg akarta ölni James-t , nem is rossz ötlet de nem sikerült volna neki ,a férfi kétszer akár háromszor is nagyobb volt nála és a pisztoly sokkal hamarabb végezni tud vele , mint a kés.
Valery-nek semmi esélye.
-Mindenki szálljon be a kocsiba - adott ki utasításokat James. Anyámra pillantottam aki bólintott , majd a húgomra aki erős jellemével a föld alá is tiporhatott volna. Mindannyian beszálltunk és vártunk a pillanatra , hogy mikor halunk meg a rettegés , pánik , félelem eluralkodott rajtam és a könnyeimmel küszködtem. Nem gondoltam volna , hogy James ilyenekre képes.
***
Recsegett alattam a vizes padló , James egy erdőbe hozott minket a régi horgász tanyánkhoz , emlékszem apával mindig ide jártunk játszani. Anyám kezeit hátrakötözte és leültette a székre , engem és Valery-t figyelembe se vett , szinte egy percig el is feledkezett rólunk és ez megfelelő idő volt arra , hogy futásnak eredjünk. Ránéztem édesanyámra és láttam , hogy ő is így szeretné , hogy ő is ezt tanácsolja. A búcsúnk nem tartott tovább öt másodpercnél , mert kézen ragadtam a húgomat és futásnak eredtünk. Futottunk , ahogy csak bírtunk , mögöttünk hangos vita keletkezett és tudtam anyám megpróbálja feltartani a férfit , hogy mi előrébb jussunk , hogy nekünk több időnk legyen. Megint csak minket mentett , mint mindig. Valery még most sem tört össze , csupán egyetlen könnycseppet hagyott maga után , míg nekem patakokban folyt a könnyem , szánalmasnak és gyengének éreztem magamat miatta. A húgom elesett , elfáradt és kimerült , a férfi utolért minket , mögötte szorosan az anyámmal. James addig ütötte Valery-t , míg annak apró arca el nem torzult és tudtam megmenthetetlen , újra futásnak eredtem mit sem törődve azzal mit hagyok magam mögött. A lány a nevemet kiabálta , vékony hangja nyögésekké váltott át , míg végül örökké elhallgatott. Ez az aprócska idő pont elég volt , a férfinak , hogy utolérjen és mély sebet ejtsen rajtam késével , a fájdalomtól felsikítottam , homályosan láttam a sok könny miatt. Anyám hangját hallottam magam mögött , ahogy a húgom , majd az én nevemet kiabálja , végül pedig James-ét. A férfi megfordult közelebb lépett hozzá , zsebéből elővette a pisztolyát és meghúzta a ravaszt , anya térdre esett és a nevemet suttogta. Tudtam , hogy most örökre vége van mindennek , szépen lassan mindenki meghal körülöttem és egyedül maradok.
Újra futásnak eredtem lábam sajgott a fájdalomtól , de felzaklatott lelkem még jobban fájt.
---
Corinne az ölébe fogott , kezével letörölte a könnyeimet , olyan biztonságot adott nekem amit még , soha senkitől sem kaptam. Tudtam , hogy ő az a személy akiben megbízhatok. Vörös haja a könnyeimtől nedves lett , de én tovább szorongattam magamhoz , olyan mintha ő lenne a rég elfeledett nővérem. Azt akartam akartam neki mondani , hogy szeretlek , de nem jött a számra a szó. Egy hang sem jött ki a torkomon , mély lélegzetet vettem és próbáltam lehiggadni , a pulzusom is kezdett hasonlítani a normálisra.
-Már nincs semmi baj - nyugtatott tovább Corinne , ahogy átölelt vénájánál szúrásokat , s kék zöld foltokat fedeztem fel.
-Mi történt a kezeddel? - rám mosolygott és kezére húzta a pulcsit , úgy tűnt szégyellte a dolgot.
-Ja ez , semmiség - mosolygott kábán , de tudtam , hogy valamit titkol előlem. Elővettem szigorú tekintetemet és rosszallóan ránéztem - Figyelj régebben drog problémáim voltak , elég erősen narkóztam , függővé váltam.
Lesokkolt amit mondott , hiszen akkor neki segítségre lenne szüksége , amióta Corinne itt volt , mindig csak nevetett sosem mutatta a fájdalmait a külvilágnak.
-Még mindig tart?
-Fogjuk rá , de kislány ez nem a te dolgod és , ahogy látom ideje menned is - remek szóval tolakodónak tűntem és most elzavart. Zavartan mosolygott mikor rájöttem , hogy az ajtója előtt állok amit éppen be akar csukni , de lábam akadályozza , azt.
-Akkor jó éjszakát - integettem kábán.
-Jobbat - mosolygott rám. A szobámba menet hallottam , ahogy a nővérek beszélgetnek.
'-A lány tehet mindenről , ő ölte meg Sarah-t is , emlékezettek csak ki ő valójában a gonosz el fog jönni érte.
-Így van , igaza van Annánk a lányt el kell pusztítani , nem kockáztathatunk.
-De még olyan fiatal és nem tud semmit.
-Nem is szabad megtudnia semmit.'
A szobám felé szaladtam , könnyeim a padlót kopogtatták ennyit elég és volt haljak abból amit ezek beszéltek , becsaptam magam mögött az ajtót és egyenesen az ágyat vettem célba , magzatpózba összegömbölyödve itattam az egereket. Nem érdekel semmi és senki , csak egyedül akartam lenni , soha senki sem értett meg engem. Mindig is én voltam a különc lány , akit a többiek szívattak , legszívesebben elsüllyedtem volna ezzel az egész kócerájjal együtt.
Angyalom csak most segíts nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése